10/20100
Az utolsó léghajlító (The Last Airbender)
Alapsztori: Aangnak, az ifjú avatarnak kell megállítania a Tűz Népét, akik uralmuk alá akarják hajtani a Víz és a Föld Népét.
Húzónév: M. Night Shyamalan rendező
Műfaj: kaland, fantasy
Amire számítottam: Hogy rossz lesz és fájni fog, de Shyamalannak valamiért mindig adok egy aktuálisan utolsó esélyt, hátha statisztikai alapon egyszer rászolgál úgy tényleg.
A szigorúan szubjektív vélemény: Nagyszabású giccsparádé, lélektelen porcelánbaba, leginkább így lehetne összefoglalni Az utolsó léghajlító első benyomásait. A cukormáz alatt nem találunk semmit és hiába költöttek rengeteget a látványos jelenetekre, itt most nem áll meg az az eset, hogy ez kiköszörüli valamennyire a film egyéb csorbáit. A gyerekszínészekhez nem tudunk kötődni, ők meg játszani nem tudnak, egy-két kivételtől eltekintve (Iroh, Zuko karaktere) le is cseréltem volna az egész brancsot. Kiábrándítóan semmilyen és buta az egész, cselekményszálról cselekményszálra pattanunk, de közben egyiknek sincs meg igazából a maga súlya. Tipikusan az a film, aminek már az első fél órája után azt nézzük, mennyi van még hátra, mert bizony itt a látvány, meg a felváltva tai-chit és csűrdöngölőt járó szereplők harcjelenetei sem tudják fenntartani az érdeklődésünket, pedig még ezek a legjobbak. Nem ajánlom, gány.
Ítélet: mélyrepülés
A mások véleménye: James Life 5/10
α-tól ω-ig 48/100
Mainframe's Happy Place 2,5/5
Mozi néző 64%
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.