Filmekről röviden És spoilermentesen.

A gyilkolás művészete (Anamorph)

Alapsztori: Egy gyilkos után nyomoznak, aki áldozatait bizarr pózokba rendezi és úgy komponálja meg a tetthelyet, hogy bizonyos szemszögből nézve teljesen más jelenik meg benne.

Húzónév: Willem Dafoe, Scott Speedman

Műfaj: pszichothriller

Trailer itt

Amire számítottam: Valamiért egy jó Willem Dafoe-ra, de egyébként sok erőlködésre.

A szigorúan szubjektív vélemény: Willem Dafoe persze mindig jó és érdekes karaktert is játszik, még ha maga a vívódó nyomozó kissé klisés is. Az ő figurája tehát rendben van egy ilyen filmben, a baj inkább az, hogy a nyomozó szinte már-már halott személyiségét, csendes lemondását, sivár életvitelét az egész film átveszi és nem tesz jót neki. A másik probléma, hogy túl sokat kapunk a nyomozó háttértörténetéből, viszont túl keves az információnk a gyilkosról. Az tény, hogy maguk a tetthelyek egy igazi evil mastermindhoz illően ördögien zseniálisak és ha valamiért, ezekért érdemes végigülni a filmet, ezeken kívül viszont tényleg nem igazán derül ki semmi a mesteri gyilkosról és ettől bizony erősen hiányérzete is lesz az embernek. Alapvetően az Anamorphból lehetett volna egy igazán jó filmet keríteni, és ha szerintem például a sivár alaphangulatot lecserélik a gyilkoshoz jobban illő, festőien komor atmoszférára, az már sokat segíthetett volna. Így inkább egyszer talán érdekes, de javarészt mégis felejthető alkotás.

Ítélet: ez így gyenge

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.