Filmekről röviden És spoilermentesen.

Az utolsó léghajlító (The Last Airbender)

Alapsztori: Aangnak, az ifjú avatarnak kell megállítania a Tűz Népét, akik uralmuk alá akarják hajtani a Víz és a Föld Népét.

Húzónév: M. Night Shyamalan rendező

Műfaj: kaland, fantasy

Trailer itt

Amire számítottam: Hogy rossz lesz és fájni fog, de Shyamalannak valamiért mindig adok egy aktuálisan utolsó esélyt, hátha statisztikai alapon egyszer rászolgál úgy tényleg.

A szigorúan szubjektív vélemény: Nagyszabású giccsparádé, lélektelen porcelánbaba, leginkább így lehetne összefoglalni Az utolsó léghajlító első benyomásait. A cukormáz alatt nem találunk semmit és hiába költöttek rengeteget a látványos jelenetekre, itt most nem áll meg az az eset, hogy ez kiköszörüli valamennyire a film egyéb csorbáit. A gyerekszínészekhez nem tudunk kötődni, ők meg játszani nem tudnak, egy-két kivételtől eltekintve (Iroh, Zuko karaktere) le is cseréltem volna az egész brancsot. Kiábrándítóan semmilyen és buta az egész, cselekményszálról cselekményszálra pattanunk, de közben egyiknek sincs meg igazából a maga súlya. Tipikusan az a film, aminek már az első fél órája után azt nézzük, mennyi van még hátra, mert bizony itt a látvány, meg a felváltva tai-chit és csűrdöngölőt járó szereplők harcjelenetei sem tudják fenntartani az érdeklődésünket, pedig még ezek a legjobbak. Nem ajánlom, gány.

Ítélet: mélyrepülés

A mások véleménye: James Life 5/10

Egyperces Filmkritikák 1/5

α-tól ω-ig 48/100

Mainframe's Happy Place 2,5/5

Mozi néző 64%

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.