12/20100
Pancser police (The Other Guys)
Alapsztori: A város legmenőbb szupernyomozó párosa kipurcan és két, huszadrangúnak számító rendőr igyekszik beleadni apait-anyait, hogy a helyükbe léphessen.
Húzónév: Will Ferrell, Mark Wahlberg, Samuel L. Jackson, Michael Keaton, Dwayne Johnson, Eva Mendes
Műfaj: vígjáték
Amire számítottam: Közepes filmre, annak ellenére, hogy Will Ferrellt nagyon is bírom. A vicces rendőrös téma lehet, hogy örök siker, de már túl sokat láttam belőle ahhoz, hogy különösebben frissként tudjon hatni.
A szigorúan szubjektív vélemény: Olyan a Pancser police kicsit, mintha egy Mátyás királyos meséből toppant volna elénk: vicces is meg nem is, jópofák is a karakterek meg nem is, érdekes is a cselekmény meg nem is, van is akció meg nincs is. Indulni jól indul, nyüzsgősen, pörgősen, látjuk, hogy ennek a filmnek egy másodpercét nem lehet majd komolyan venni, tudunk is rajta szórakozni rendesen, aztán ellaposodik, illetve legalábbis nem alkot homogén egységet és képes néha egészen olcsó poénokat bedobni. Rossznak nem rossz, de ha mindent átlagolunk, valóban egy közepesre jön ki csak és sajnos a vígjátékok eme mellékága van annyira túljáratott már, hogy kicsit több kelljen az emlékezetességhez. De mint mondtam, rossznak nem rossz, egyszeri próbálkozást megérhet azért.
Ítélet: nézhető kategória
A mások véleménye: Médiaviagra 5/10
Filmdroid 60%
12/20100
Tolvajok városa (The Town)
Alapsztori: Egy rabló beleszeret egy korábban kirabolt bank alkalmazottjába, a rendőrség és az FBI pedig a nyomában van, miközben ő újabb dobásokon töri a fejét.
Húzónév: Ben Affleck, Rebecca Hall, Jon Hamm, Jeremy Renner, Blake Lively, Pete Postlethwaite
Műfaj: krimi
Amire számítottam: Az ilyen filmeknél mindig attól tartok, hogy mélységesen klisések és unalmasak lesznek.
A szigorúan szubjektív vélemény: Nemcsak a filmben, hanem a filmmel magával is nagyot dobott most Ben Affleck, mert bár igaz, hogy semmi újat nem látunk, mégis úgy meséli el a történetet, hogy az az idő előrehaladásával egyre jobban magával rántja az embert. Az első negyedórában talán még úgy gondoljuk, ez a szokásos munkáskörnyéken játszódó bankrablós történet, aminek nyilván tragédia lesz a vége, aztán észrevétlenül belefolyunk és már nem skatulyázunk többet, pusztán átadjuk magunkat a hol szédületes iramú, hol lassan csordogáló eseményeknek. Inkább hideg, nyers alkotás, de egyszerre visszafogott is, nem akar a leghidegebb, legnyersebb, legerőszakosabb lenni és van abban valami elegancia, ahogy a kevesebb néha több elvét alkalmazza. Az alakításokra semmi esetre sem lehet panasz, főleg Jeremy Renner érdemel említést, aki úgy hozza a helyi ír pszichopata méregzsákot, mintha így született volna. Felírni, hogy megnézni.
Ítélet: megtekintése kötelező
A mások véleménye: Filmdroid 75%
12/20102
Kéjjel-nappal (Knight and Day)
Alapsztori: Főhősnőnk egy menekülő titkosügynök ügyeibe keveredik és innentől kénytelen lesz vele tartani.
Húzónév: Tom Cruise, Cameron Diaz
Műfaj: akció, vígjáték
Amire számítottam: Bugyuta-pipogya popcornmozira.
A szigorúan szubjektív vélemény: Kellemes csalódás ért, a Kéjjel-nappal ugyanis a popcornimozik azon szekciójába tartozik, amely minden felszínessége dacára kellemes kis élményt képes adni. Megvannak azok a tök jó kalandvígjátékok, ahol a laza főhős csak úgy szórja a poénokat a sok veszély között, a főhősnő pedig 24/7 sápítozik és be van rágva úgy en bloc az egész szitu miatt? Valahol ehhez a vonalhoz közel helyezkedik el ez a film is, csak épp kémes cselekménybe ágyazva: a húzós helyzeteket kisujjból elintéző ügynök össze-vissza rángatja, kábítgatja csórikámat, az átlagember hősnőnket, aki aztán végül egyre jobban magára talál és a maga esetlenségével, szerencsétlenkedésével együtt is jól jön ki a necces helyzetekből. Kapunk rengeteg akciót, megvan a romantikus szál is, illetve az ide passzoló laza humor, úgyhogy bár alapvetően nem egy komolyan vehető film, mégis kifejezetten szórakoztató egy estére.
Ítélet: ez már döfi
12/20100
Harry Potter és a halál ereklyéi, 1. rész (Harry Potter and the Deathly Hallows: Part 1)
Alapsztori: Harrynek el kell pusztítania a horcruxokat, közben azonban tudomást szerez a páratlan hatalmú varázstárgyakról, a halál ereklyéiről.
Húzónév: Daniel Radcliffe, Emma Watson, Rupert Grint, Julie Walters, Alan Rickman, Ralph Fiennes, Helena Bonham Carter
Műfaj: epikus, fantasy, kaland
Amire számítottam: Bár már komorodott az utóbbi filmekben az eddigi irány, nem éreztem olyan fajsúlyosnak, ami az utolsó rész megfilmesítéséhez illett volna. Szurkoltam, hogy lépjenek egyet-kettőt most még előre.
A szigorúan szubjektív vélemény: Sikerült is, most már egyáltalán nem a mesevilág kezében van a dominancia a film felett és örömmel vettem tudomásul, hogy az eddigi igen tömény és emiatt kicsit összecsapottnak tűnő olvasónaplók helyett (amelyek persze nem voltak még így sem rosszak), egy ráérősebb filmet kaptunk végre, ahol több az idő, több a lehetőség, ahol a látványvilág mellett már az eredeti hangulatból is kaphatunk valamit tényleg. Az első rész meglehetősen felvezetésszerű végig, ami nem gond, mert az is, hiszen mégis csak egy könyv első fele. Ennek megfelelően a vészterhes, feszült, komor és epikus atmoszféra abszolút a helyén van, de nem szakadtunk el a humortól sem teljesen. Persze akad egy-két fura dolog, például megtudhatjuk, hogy Potter nem tud táncolni, de hát istenem, tizenéves fiú, nem kell neki tudni, másrészt a befejezés talán túl hirtelen jön, de ha ismét arra gondolunk, hogy ez egy darab regény két fejezetre bontva, akkor azért belefér. Én azt mondom, nyomás a moziba, mert a széria eddigi egyik legsikerültebb adaptációját láthatjuk, de lehetőleg ne tíz év alatti gyerekkel menjünk, mert ez már nem neki szól.
Ítélet: megtekintése kötelező
A mások véleménye: Filmdroid 65%
12/20100
Hétmérföldes szerelem (Going the Distance)
Alapsztori: Egy fiú és egy lány távkapcsolatban él, a New York és San Francisco közötti távolság választja el őket egymástól, amit persze nehezen viselnek.
Húzónév: Drew Barrymore, Justin Long
Műfaj: romantikus, vígjáték
Amire számítottam: Sok szirupra, mérsékelt humorra.
A szigorúan szubjektív vélemény: Annyira azért nem is rossz film ez és elsősorban azt az előnyét emelném ki, hogy nem kimondottan csajfilm, hanem pasik számára is teljesen nézhető és élvezhető, sőt, még kifejezetten alpári humort is találhatunk benne. Az már más kérdés, hogy nem nagyon emelkedik ki a vígjátéktengerből: jó-jó, vicces is meg minden, de annyira nagyon azért nem. A főszereplőket illeti leginkább vállonveregetés, Barrymore és Long kedves, szimpatikus párost alkotnak, akik mintha csak a baráti körünkből pattantak volna elő. Természetesen belepottyannak nagyon lehetetlen helyzetekbe is a történet során, de alapvetően az egy pozitívum, hogy a kettejük közötti kapcsolat ábrázolása egy hajszállal közelebb áll a valósághoz, mint mondjuk egy Jennifer Lopez alkotás bugyirózsaszín világa ugyanebben a műfajban. Egynek meg lehet próbálni, ha épp nincs más vígjátékfronton.
Ítélet: nézhető kategória
A mások véleménye: Take a sad song... 6/10
12/20101
Gru (Despicable Me)
Alapsztori: Gru foglalkozását tekintve főgonosz, ám amikor egyik terve megvalósításához három árvát készül felhasználni, elkezd kötődni hozzájuk.
Húzónév: -
Műfaj: animációs, vígjáték
Amire számítottam: Néhány mese ezen a vonalon igen magasra tette már a mércét, úgyhogy én egy átlagszintet lőttem be a legrosszabb esetben is a Grúra.
A szigorúan szubjektív vélemény: Márpedig az év egyik legnagyobb dobása volt számomra a Gru: jófej, jól eltalált karakterek és nagyon magas cukiságfaktor jellemzi többek között, de ami a leginkább tetszett, az az, hogy mintha nem is a történet adná a fő vázt és ezt támogatnák meg jófajta poénokkal, hanem mintha a gegek uralnák az egész filmet, mégsincs az embernek hiányérzete. Minden perce vicces és figyelem, igen sokszor előfordulhat, hogy hangosan kibuggyan belőlünk valami ortopéd kaccantás. Gru modern Prérifarkas, ellenfele, Vektor modern Gyalogkakukk (és úgy általában az egész filmet körbelengi a Bolondos dallamok hangulata), a kettejük párharca pedig ha nem is az évszázad cselekményével egyenlő, mégis olyan élményt ad, amit humorérzékkel megáldott embernek nem illik kihagyni és vonatkozik ez a felnőttekre is. Nálam az idei animációs listán biztos dobogós helye van.
Ítélet: megtekintése kötelező
12/20100
Ízek, imák, szerelmek (Eat, Pray, Love)
Alapsztori: Boldogtalan házasságát Elizabeth Gilbert válással zárja, majd világkörüli útra indul, hogy megtalálja önmagát.
Húzónév: Julia Roberts
Műfaj: romantikus, vígjáték
Amire számítottam: A Szex és New Yorknál értelmesebb, de azért mégis csak egy női italnak csúfolt, túlédes, ragadós pancsra hasonlító filmre.
A szigorúan szubjektív vélemény: Indokolatlanul hosszú és részben ezzel összefüggésben igen vontatott és erőtlen film. A legnagyobb baja egyrészt a sok utazás ellenére az eseménytelenség, másrészt az, hogy a főhősnő karaktere és útja az istennek sem tudja elérni, hogy érdekelje az embert. A nagy lelki változások kis képzavarral élve nem elég kézzelfoghatóak, az erre utaló pár bedobott jelenet pedig nem elég: itt ehhez nagyon komoly jellemábrázolás kellett volna, amiből végül kimaradtunk és alig valami különbséget látunk csak a karakterben a film elején, közepén és végén. Szépen filmezett, ám üres alkotás, ami igaz, hogy hajlamos lehet előhozni az emberből némi elvágyódást, de érzéseim szerint e mögött nem igazán a jellemfejlődés vágya áll, mint inkább a tény, hogy mi itt a Vadkeleten bizony ilyesmit nem engedhetünk meg magunknak.
Ítélet: ez így gyenge
11/20100
Toy Story 3.
Alapsztori: A játékok gazdája, Andy már a főiskolára készül, játékait pedig a padlásra akarja vinni, de véletlenül egy óvodába kerülnek. A cowboyfigura Woody feladata, hogy kezébe vegye az irányítást.
Húzónév: -
Műfaj: animációs
Amire számítottam: Különösebben semmire azon kívül, hogy valószínűleg rossz nem lesz.
A szigorúan szubjektív vélemény: A Toy Story harmadik része érzelmi hullámvasútra ülteti a nézőt és gyerekként nem tudom, milyen élmény lenne végigülni (engem valószínűleg nyomasztott volna), de felnőttként mindenképpen egy igen megindító történetet kapunk. A szereplők cseberből vederbe, onnan pedig még nagyobb veszélyek közé kerülnek, folyton a végső elhanyagolás, pusztulás árnyékában, amit persze oldanak azért a komikus jelenetek. Találkozunk nagyon szomorú történetekkel, szerintem egy kisgyerek számára elég beszaratós részekkel (lásd egy-két jelenetben az óvodai játékok gorillájaként funkcionáló kisbaba), de ami mindenképpen átíveli a cselekményt, az a kilátástalanság és a sajnálat, amit a még mindig bizakodó játékok iránt érzünk. A boldog vég aztán persze helyreteszi a dolgot, mégis, az előzmények miatt sokkal többet kapunk, mint a szokásos tanmesei történetet. Mindenképpen ajánlott mese, mert garantáltan van benne lélek.
Ítélet: megtekintése kötelező
A mások véleménye: Filmrajongó 5/5
11/20100
Könnyű nőcske (Easy A)
Alapsztori: Egy középiskolás diáklány pletykákba keveredik a suliban, majd miután rájön, hogy a negatív kép középpontba helyezi, elkezd gyúrni is a látszatra.
Húzónév: Emma Stone, Patricia Clarkson, Malcolm McDowell, Stanley Tucci
Műfaj: tinivígjáték, romantikus
Amire számítottam: Így látatlanban az Amerikai pite valamelyik random része és a Doktor Szöszi közötti törvénytelen szerelemgyerekként képzeltem el.
A szigorúan szubjektív vélemény: Laza, vagány (persze amolyan tinisen), de egyben aranyos és jópofa filmet láthat csupa bolond karakterrel az, aki nekiül a Könnyű nőcskének. A humorfaktor itt most nem azt takarja, hogy másfél órán keresztül dobáljuk magunkat a földön a röhögéstől, inkább csak a lehető legkellemesebb értelemben végigmosolyogjuk a filmet, annyira jó kis párbeszédeket sikerült belepakolni. A történetet körbelengi Hawthorne A skarlát betű című története, de nem annak szolgai másolása a cselekmény, valamint a másik fontos utalás a nyolcvanas évek tinifilmjeire történik, amelyek közül sokra jóval szívesebben gondol vissza az ember, mint aztán a későbbi újabb tinifilmdömpingre. A Könnyű nőcske ha ugyan nem is ebbe a csoportba tartozik megközelítésében, akkor is fel tud hozzájuk nőni és meg merem kockáztatni, hogy a műfaj egyik legjobb darabját sikerült összehozni ezzel. A filmet persze eluralja a főszereplőt játszó Emma Stone, ő annyira szerethetően tudja megformálni a karakterét, hogy már csak miatta is megéri megnézni. Ez a film abszolút must see.
Ítélet: megtekintése kötelező
11/20100
Shrek a vége, fuss el véle (Shrek Forever After)
Alapsztori: Shrek meghasonlik önmagával, a gonosz Rumpelstiltskin pedig ezt kihasználva szerződik vele. Shrek megszűnik létezni, Rumpelstiltskin pedig átveszi a hatalmat.
Húzónév: -
Műfaj: animációs, fantasy, vígjáték
Amire számítottam: Nem voltam biztos benne, hogy van még annyi ebben a sorozatban, hogy ne legyen megfáradt élmény, de azért bíztam is Shrekben, elvégre utolsó rész.
A szigorúan szubjektív vélemény: Amolyan köztes állapotként tudnám leírni a befejezést: nem átütő, de a maga módján azért megállja a helyét. Lehet vitatkozni azon, hogy az utolsó résznek az elsőhöz illett volna-e színvonalban közelítenie (ahhoz azért kevés), de én azt mondom, nem érdemes így mérni, sokadik részként ez már máshogy működik. Fel-felcsillan azért az, amiért eredetileg megszerettük Shreket, vannak nagyon vicces pillanatok, de ne legyenek nagy elvárásaink. Aranyos kis mese, ami próbál visszanyúlni az eredetihez, megvan benne továbbra is a kötelező erkölcsi tartalom, igazán szép lett az animáció is, szóval azért rendben van ez, még ha nem is kiemelkedő.
Ítélet: nézhető kategória
A mások véleménye: Half Pécs Squad 2/10
Filmdroid 30%
11/20102
Nagyfiúk (Grown Ups)
Alapsztori: Öt régi jóbarát a családjával együtt összeverődik egy hétvégére, közös gyermekkori edzőjük temetése után.
Húzónév: Adam Sandler, Kevin James, Chris Rock, David Spade, Rob Schneider, Salma Hayek
Műfaj: vígjáték
Amire számítottam: Úgy éreztem, már most túl sok bőrt húznak le erről a témáról és hát igen, Adam Sandler vagy Rob Schneider nem feltétlenül jelent erős csapatot.
A szigorúan szubjektív vélemény: Az az igazság, hogy ez a film már nem is annyira utánérzetnek tűnik, hanem olyan, mint a másolat másolatának másolata. Az bizony önmagában nem lesz garantáltan vicces, ha összerakunk pár 40 körüli apukát és bedobunk jónéhány ovis poént: nem árt például a cselekmény, ami itt szinte nincs is a film keretét adó két meccset leszámítva. Poénok tekintetében akad olyan, amin őszintén lehet röhögni (imádom, ahogy Kevin James esik-kel), de mégsem ez az általános, a legtöbb ilyen résznél maximum felvonjuk a szemöldökünket, másrészt szerintem mindenki ismer olyan arcokat a való életben, akik így összeeresztve, minden rákészülés nélkül (na jó, pár sörrel megtoldva) natúr is sokkal viccesebbek. Persze lehetne ennél sokkal rosszabb is a helyzet, de jobb is és ez utóbbi most a lényeg.
Ítélet: ez így gyenge
A mások véleménye: Filmdroid 30%
11/20100
Needle
Alapsztori: Egy főiskola diákjai hullanak, mint a legyek, a tettes pedig egy régi, természetfeletti erejű szerkezet segítségével végez velük.
Húzónév: -
Műfaj: misztikus, horror
Amire számítottam: Ezek a diákéletet hátterül választó horrorok érzéseim szerint már eléggé kifutották magukat, de hátha Ausztráliában van még ötlet vagy legalább gügyöghetünk egy-két kósza koalán.
A szigorúan szubjektív vélemény: Ha nem lenne az a néhány jelenet a jobbkormányos autóval, az ember nagyobb pénzben merne fogadni rá, hogy ez bizony egy ízig-vérig amerikai film, annyira szolgaian nyúlja a csillagos-sávos fősulis-bulizós horrorokat. Illetve hát rögtön hozzá is kell tennem, hogy inkább azok közül is csak az igen gyengéket, ötlet ugyanis sehol és nem találunk olyasmit, amivel egy kicsit is kiemelkedne ebből a halmazból: mintha a fentebb említett filmeket összegyúrták volna egy masszává, tudományos alapon kivonatolták volna a lényeget, majd ebből pár perc alatt összekanyarítottak egy vázlatot nekünk, mindenféle burjánzás, kitüremkedés nélkül. És ez nagy hiba, tényleg hiányzik innen az egyediség, a történet és az ilyenkor szokásos sablonkarakterek sem rejtenek semmi érdekeset. A végkifejlet szokott kicsit javítani a helyzeten, nos, itt az sem, ennél gagyibb leleplezett gyilkost régen láttam: kit tudták választani pont azt a szereplőt, amelyik ilyen szempontból abszolút hidegen hagyja a nézőt. Ausztrália nem váltja meg egyelőre a horrort, sőt.
Ítélet: mélyrepülés
11/20100
Alkonyat - Napfogyatkozás (Eclipse)
Alapsztori: Fiatal vámpírok dúlják fel Seattle-t, hősnőnknek pedig választania kell, hogy a vámpírt akarja vagy a farkasembert.
Húzónév: Kristen Stewart, Robert Pattinson
Műfaj: romantikus, fantasy
Amire számítottam: Hogy ugyanolyan lesz, mint az előző, nyújtják, mint a rétestésztát.
A szigorúan szubjektív vélemény: Hát igen, ennek a sorozatnak a legfőbb baja, hogy tulajdonképpen az égvilágon semmi lényegi nem történik benne, illetve ami igen, azt igen könnyen össze lehet foglalni fél mondatban is. Háttérnek ugyan megvan az ellenség, de gyenge és érdektelen, a jelenetek pedig meglehetősen nagy százalékban vannak inkább arra kihegyezve, hogy a hősnő romantikus közelségbe kerüljön ehhez-ahhoz és az az igazság, hogy fájóan zavaró, ha ehhez igazítanak egy cselekményt. Sokkal hangsúlyosabb téma itt az, hogy házasodjunk vagy ne, szexeljünk vagy ne, ezzel azonban felesleges ennyi időt kitölteni, mert jelen esetben kifejezetten unalmas. Próbáltam keresni, de végül nem találtam semmi olyasmit, ami pozitívumként hatott volna rám és az a nagy helyzet, hogy érzéseim szerint ez a sorozat nemhogy javul, de még romlik is. Egy kínosan hosszúra nyújtott ömlengésként tudom a legnagyobb jóindulattal is összefoglalni.
Ítélet: mélyrepülés
11/20100
Princess of Mars
Alapsztori: Egy katona lesérül Afganisztánban, ezért aztán úgy gyógyítják meg, hogy elküldik a Marsra (nem arra, hanem igazából egy másikra), ahol összefut a helyi őslakosokkal.
Húzónév: Antonio Sabato Jr.
Műfaj: sci-fi
Amire számítottam: Csupa mókára és kacagásra. Marsi űrlényhercegnő + Antonio Sabato Jr. + Asylum = a humor nagyágyúi.
A szigorúan szubjektív vélemény: Ez a film jó 40-50 évvel ezelőttre repít bennünket vissza: képileg az eredeti Star Trek és az eredeti Majmok bolygója ötvözetét énekli meg az Asylum persze a maga sajátos módján és biztos, ami biztos alapon bedob még egy kis Star Warst is Leia Organa leselejtezett szexirucija személyében, amit a szőke Gregor Bernadett doppelgänger visel szinte végig. Unalmasnak nem unalmas, egy jó sörözés keretében pár fogékony haverral kiváló szórakozást nyújthat, lehet számolni a hibákat, rötyögni pár jeleneten, de ennél többre nem alkalmas a film: aki nem tud rajta nevetni, az messzire kerülje el, mert rossz lesz neki, ráadásul hamarosan elkészül nagyobb költségvetésben ugyanez a sztori a Disney változatában, talán majd inkább azt.
Ítélet: mélyrepülés
11/20101
Quantum Apocalypse
Alapsztori: Földünket már megint a végveszély fenyegeti, így egy kis csapat tudósra hárul a feladat, hogy tegyen az űrből érkező veszedelem ellen.
Húzónév: -
Műfaj: sci-fi
Amire számítottam: A katasztrófafilmektől majdnem annyira kiráz a hideg, mint a sportfilmektől (de csak majdnem), úgyhogy másfél órás tömény unalomra.
A szigorúan szubjektív vélemény: Sokat megmagyaráz, ha elárulom, hogy bár a Quantum Apocalypse nem konkrét Asylum alkotás, de a készítők személyét illetően mindenképp Asylum-közeli. Maga a film pedig egy raklap szar, nem sírvaröhögősen, nem szórakoztatóan, hanem tényleg. A Jóban-rosszbant sarokba küldő szappanoperai szálat a fontosemberek ügyködése váltogatja, ahol irtózatos baromságokat hallhatunk ("lehetséges, hogy az al-Kaida tehet róla?" - na ez a csúcs), időnként pedig kapunk az arcunkba azért egy kis 100%-osan műanyag CGI-t, tudjátok, azt a fajtát, amelyiket bármelyik 13 éves geekpalánta hobbiból hétvégente összedob. Igazi kihívás egyébként végig koncentrálni a műre, én legalábbis már az első negyedórában azon kaptam magam, hogy az agyam érdekesebbnek találta az elvégzendő vasalás témakörét és sehogy sem volt hajlandó a világkatasztrófával foglalkozni.
Ítélet: mélyrepülés
11/20100
A varázslótanonc (The Sorcerer's Apprentice)
Alapsztori: Egy varázsló elkezd tanítgatni egy hétköznapi fiút, hogy felkészüljenek a gonosz varázslók ellen, akik századokig elzárva pihentek.
Húzónév: Nicolas Cage, Alfred Molina, Monica Bellucci
Műfaj: fantasy, kaland
Amire számítottam: Valami középkategóriás gyerekfilmre, ami pont annyira gagyi csak, hogy még épp élvezni lehessen.
A szigorúan szubjektív vélemény: Márpedig kellemes csalódást okozott A varázslótanonc: az igaz, hogy inkább gyerekfilmmel van dolgunk, viszont mint ilyen, nagyon pörgős ritmusú, vicces, aranyos, néha jó értelemben véve idétlen. A főhős valóban maga a megtestesült lúzer, aki nagyon látványos jelenetek között szerencsétlenkedik: időnként csak úgy kapkodjuk is a fejünket az iram miatt, de azért megvannak azok a pontok is, ahol leül velünk a film egy kicsit pihenni. A történetben persze különösebben nagy meglepetések nincsenek, de nem is biztos, hogy kellenek, elvégre a célközönség a nagyobb gyerekek, ők pedig szerintem tudják élvezni a jópofa karaktereket és a rengeteg mágikus történést ebben a formában önmagában is. Zárójelben jegyzem meg, hogy őszintén szólva ilyenkor sajnálom, hogy nem most vagyok gyerek, simán lecseréltem volna egy ilyen filmre akkoriban mondjuk a Lolka és Bolkát vagy a Kisvakondot.
Ítélet: ez már döfi
A mások véleménye: Médiaviagra 6/10
Filmdroid 60%
11/20100
Black Death
Alapsztori: A nagy pestisjárvány idején egy szerzetes és egy maroknyi harcedzett férfi elindul megkeresni egy falut, ahol állítólag feltámasztják a holtakat.
Húzónév: Sean Bean
Műfaj: kosztümös, dráma
Amire számítottam: Ahhoz képest, hogy mennyire jó téma tud lenni a középkor tényleg sötét része, nem nagyon dúskálunk ezekben a filmekben, úgyhogy előre örvendeztem, hátha ez még jó is lesz.
A szigorúan szubjektív vélemény: Minden értelemben a legjobb szó, amit erre a filmre találtam, az az, hogy egyszerű. Egyszerű történet, egyszerű hangulat, egyszerű karakterek. Az egyszerű szó pedig egyszerre jelenthet rosszat és jót is, pont, mint ebben az esetben is. A leginkább talán ott bántó, hogy nem annyira egy-egy élő személyt látunk a Black Deathben, hanem jóval inkább az általuk képviselt világnézetet, viszont azért annyi mégis van bennük, hogy megértsük mindannyiuk miértjeit és ugyanígy találjunk bennük számunkra ma már kevésbé megérthető pontokat. Mindenképpen érdekes film olyan szempontból, hogy elgondolkodtatja az embert, tulajdonképpen kinek is érdemes igazat adni vagy hogy egyáltalán érdemes-e kiosztani ilyesmit a karakterek között, létezik-e ebben a helyzetben bárhol is az igazság. Egy próbát megér, aztán legfeljebb majd nem tetszik.
Ítélet: nézhető kategória
11/20100
The Traveler
Alapsztori: Karácsonykor egy férfi besétál a rendőrörsre azzal, hogy megölt hat embert. Azt azonban nem árulja el, ki ő, kideríteni pedig elég nehézkes, mert hiányoznak az ujjlenyomatai.
Húzónév: Val Kilmer
Műfaj: horror
Amire számítottam: Igazság szerint semmi jóra, Val Kilmerben én már nem vagyok hajlandó bízni többet.
A szigorúan szubjektív vélemény: Igazi fröccsöntött zséfilmmel akad itt most dolgunk, amit ráadásul mintha valaki még a nyolcvanas évekből hajított volna mérgében idáig. Megközelítőleg annyi hitelesség van a filmben, mint egy darab kint felejtett vajban: a rendőrörs a régi Gotham City egy eldugott sikátorában lévő zugirodára hasonlít (értem én, hogy pszichothriller hangulat meg minden, de na), ennyi idióta rendőrt pedig a Rowan Atkinson-féle társulat óta nem láthattunk egy rakáson, bőven kimerítik szegények a sztereotípiákat és ezen az sem segít persze, hogy borzalmasan alakítanak a színészek. Nem nagyon lehet komolyan venni a dolog horror részét sem, a film vége felé szó szerint már csak úgy röpködnek a belek. Nem tudom, hogy a The Traveler csak ilyen gagyira sikerült vagy már eleve így pattant ki Pallasz Athénéként az alkotók fejéből, de nem is érdekel. Kritikán aluli, Val Kilmer meg úgy látszik, még mindig tud hova süllyedni.
Ítélet: mélyrepülés
11/20100
Angyalok és démonok (Angels & Demons)
Alapsztori: Robert Langdon professzort arra kéri fel a Vatikán, hogy segítsen egy nyomozásban, amelyről aztán kiderül, hogy tulajdonképpen merénylet a pápai város ellen.
Húzónév: Ron Howard rendező / Tom Hanks, Ewan McGregor
Műfaj: thriller
Amire számítottam: Nem tartozom a nagy Dan Brown-pártiak közé, de azért a fenti nevekért az ember bevállal egy ilyen filmet is. Ezt a kettőséget átlagolva középkategóriát vártam.
A szigorúan szubjektív vélemény: Mivel mostanra már ismerem ezt a Dan Brown fickót, így nem voltak olyan magasak az elvárásaim és akkora komolysággal ültem neki a filmnek, mint mondjuk egy Indiana Joneshoz. Meglepetésre így az ember egy elég szórakoztató mozit kap, ami pörgős tud maradni a maga több mint két óráján keresztül is. Azt nem mondom, hogy a Da Vinci kód után túl nagy meglepetéseket tartogat, hasonló a kaptafa, de azért így is leköti a nézőt a feladványokkal, az egy-két brutális gyilkossággal, az itt-ott előforduló apró humormorzsákkal. A képi világ persze gyönyörű, olyan végig a film, mintha valami sötét bársonyt nézne az ember két márványoszlop között és még grandiózus nagyjelenet is akad hasonló vonalon mozogva a vége felé. A színészi játék itt túl sok szót nem érdemel, de azért Ewan McGregor érdemesebb mégis több szóra (bár tulajdonképpen ő az egyetlen, akinek enged is ilyesmit a szerepe egyáltalán). All in all, nagyon is élvezhető kis darab ez, ha az ember elvonatkoztat attól, hogy egyébként a sztori persze marhaság.
Ítélet: ez már döfi
A mások véleménye: Half Pécs Squad 7/10
Filmdroid 75%
FilmFelKeltés 6/10
Kalózblog 6/10
11/20100
Ink
Alapsztori: Éjszakánként számunkra láthatatlan világ elevenedik meg: a mesélők azért jönnek, hogy kellemes álmokat küldjenek nekünk, az incubusok viszont rémálmokat bocsátanak ránk. A kettejük közötti küzdelembe csöppen bele egy kislány és az apukája.
Húzónév: -
Műfaj: sci-fi, fantasy
Amire számítottam: Nem tudtam, mire számítsak: érdekes ez a kiinduló sztori, de a mindössze 250 ezer dolláros költségvetésre felvontam a szemöldököm.
A szigorúan szubjektív vélemény: Pedig nem kellett volna, az egyik legnagyobb érdeme az Inknek ugyanis pont az, hogy láthatóan megpróbáltak a legokosabban gazdálkodni a költségvetéssel. Érezhető persze végig a fapados hangulat, de a sok kis apró ötlet, a karakterek, a történet, még a zene is végig arra tesz kísérletet, hogy elfeledtesse ezt velünk és egész jól is megy neki (érdemes megnézni a trailert). Egy kedves tanmeséről van egyébként szó ebben az esetben, ami ugyan az elején kicsit töredezettnek, mozaikszerűnek tűnik, talán elsőre valamennyire zagyva is, de az utolsó harmad helyrerak mindent és itt teljesedik ki igazán a film. Valójában az érzelmeinkre játszó dráma ez mesebeli köntösben, bizarr figurákkal, ami egészen biztos, hogy sokaknak okozhat kellemes meglepetést. Igaz, hogy én csak a nézhető kategóriába tettem most, de úgy tessék értelmezni, hogy nagyon felfelé áll a szekere.
Ítélet: nézhető kategória
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
